2018. január 2., kedd

Watchman Nee: Mily felséges

„Mi Urunk Istenünk, mily felséges a Te neved az egész földön!" 
-(Zsolt 8,2)

Az emberek káromolják az Úr nevét, a zsoltáríró azonban nem tehet mást, mint hogy ugyanezt a nevet csodálattal magasztalja. 
Isten nagyságának kifejezésére költő létére sem talál megfelelő szavakat, csupán felkiált:
 „Mily felséges!" 

Ez a kimondhatatlan fenség az egész földre kiterjed! 
Itt biztosan a teremtéstörténet visszhangzik: „Látta Isten, hogy minden, amit teremtett, igen jó". Ezzel a jelzővel kezdi tehát, és ezzel is fejezi be a zsoltáríró. 
Mi az ő helyében biztosan szükségesnek tartottuk volna megemlíteni a bűnesetet is. 
De Dávid - a zsoltáríró - úgy látja, hogy Isten változhatatlan, és Ádám bűne sem térítheti el attól a szándékától, hogy végül mégis az embert tegye „úrrá a földön". 
Ezen a ponton lép be az Úr Jézus. 

A Zsidókhoz írt levél 2. része világítja meg a 8. zsoltárt. Jézus Krisztus az a „férfi", aki már megküzdött a bűnnel. Őbenne - és Ő egy velünk - valósult meg Isten minden kívánsága. Isten útjaiban nincs eltérés; azok célegyenesen haladnak előre.
 „Ó Uram, mily felséges a Te neved!"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése