“A tél folyamán a férfinak szokása volt alkoholt fogyasztani az ételhez, néha többet is. Hamarosan hidegre fordult az idő és ahogyan az szokásává vált a bor ismét ott volt az asztalon. Meghajtotta a fejét, hogy hálát adjon az ételért. Most azonban egy szó sem jött ki a száján! Egy-két kísérlet után a feleségéhez fordult. “Mi nincs rendben?” – kérdezte. “Miért nem tudunk ma imádkozni?” A felesége kezébe vette a Bibliát, de hiába lapozgatta, hogy választ találjon a problémára. Nem tudtak magyarázatot találni; én pedig távol voltam. “Csak idd meg a borodat!” – mondta a felesége; de nem itta meg, mert tudta, hogy neki hálát kell adni és nem tudott. “Félretette a bort” és ekkor felkiáltott; és akkor együtt kértek áldást az ételre.
“Amikor később a férfi látogatóba mehetett Shanghaiba, elmesélte nekem a történetet. A mondás ismert lett Kínában: “Nee testvér” – mondta: „A bennem lakó főnök nem engedte, hogy igyam!” “Nagyon jó” – ismételtem. “Mindig hallgass a benned lakó főnökre!”
(Nee Watchman. “A Table in the Wilderness.” Wheaton, Illinois: Tyndale House Publishers, Inc.,1978. pp February 29).
Fordította: Abonyi Sándor-
